Az év vége és az új év kezdete hagyományosan az az időszak, amikor a munkavállalók fokozottabban igénylik a bérek felülvizsgálatát. Ilyenkor sok szervezetben természetes módon megnő a bérfejlesztésre vonatkozó igények száma, ugyanakkor a munkáltatói oldal számára ezek az igények nem mindig teljesíthetők vagy legalábbis nem azonnal teljesíthetők.
Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a vezetők ezeket a helyzeteket átlátható, szakmai és minden fél számára méltányos kommunikációval kezeljék. Egy elutasítás – bármennyire is kényelmetlen – megfogalmazható úgy, hogy az objektív, szakmai érvekre épüljön, és közben tiszteletben tartsa a munkavállaló emberi méltóságát és magánéleti határait.
Szakmailag teljesen elfogadhatatlan, ha egy vezető a béremelési igény megjelenésekor a munkavállaló magánéleti, családi vagy anyagi helyzetét firtatja, majd a döntését ezek mentén indokolja. Az ilyen jellegű megnyilvánulások nemcsak könnyen keltenek rossz érzést és demotivációt a dolgozóban, hanem komoly etikai – sőt, akár jogi – következményekkel is járhatnak.
A béremelési kérelem kezelése tehát nem pusztán HR-adminisztráció, hanem bizalmi és szakmai kérdés is. És nagyon nem mindegy, hogyan áll hozzá a munkáltató.
Olvass tovább és mutatom, hogy miért is intenék óvatosságra minden vezetőt ez ügyben és hogyan lehet jól reagálni ebben a helyzetben.

Egy munkáltatónak semmi köze nincs ahhoz, hogy:
Ezek védett, magánéleti információk, amelyekre hivatkozva döntést hozni nem csak etikai probléma, de bizonyos esetekben akár jogi aggályokat is felvethet.
A fizetésről való tárgyalás nem érzelmi kérdés. Nem jutalom. Nem kegy. Nem attól függ, ki hogyan él, milyen állapotban van vagy épp ki mennyit keres otthon.
A bér értékelése a munkakör értékeléséről szól objektív szempontok alapján: felelősség, hatáskör, komplexitás, elvárt tapasztalat, végzettség, képzettség.
Ezek lehetnek:
A vezető és munkavállaló közötti kapcsolat egyik legfontosabb alapja a bizalom és a biztonságérzet.
Ha egy vezető a példában említett módon jár el, az valójában lecsapódhat úgy a munkavállalóban, hogy az ő kérése nem számít, a munkája nem értékes, a munkavállaló kvázi bármit megtehet.
Ez pedig hosszú távon teljesítménycsökkenéshez, kiégéshez és rosszabb esetbe felmondáshoz vezethet.

A legfontosabb, hogy a fizetésemelési kérelemre adott válasz legyen mindig szakmailag megalapozott, objektív, még akkor is, ha a döntés elutasító.
#Keressetek egy mindkettőtök számára alkalmas 30 vagy 60 percet, hogy nyugodt körülmények között tudjatok beszélni.
#Mindketten készüljetek megoldási javaslatokkal: fontos, hogy a munkavállaló és te is konkrétumokkal érkezzetek.
#Készülj fel a munkavállaló teljesítményéből, munkavégzésére vonatkozó adatokból. Ez munkakör típusonként változhat.
Ha van teljesítménymenedzsment rendszeretek vegyétek elő a kitűzött célokat.
#Hallgasd meg a kolléga igényeit és próbáld meg minél jobban feltárni, hogy milyen mögöttes tartalmak húzódhatnak meg a kérése mögött.
#Ismertesd a piaci benchmarkokat, a céges kereteket, lehetőségeket, béremelésre vonatkozó szabályokat, elveket.
#Mondd el, hogy milyen feltételeknek kell érvényesülnie, hogy a béremelés végrehajtható legyen. Ha szükséges tűzzetek ki ehhez objektív mérőszámokat.
#Végezetül egy mindkettőtök számára megnyugtató eredménnyel álljatok fel a beszélgetésből, még akkor is, ha abban a pillanatban nincs lehetőség béremelésre.
Sokat halljuk, hogy a bér hosszú távon nem motivál. Ez igaz.
Viszont van valami, ami garantáltan demotivál: ha a munkavállaló úgy érzi, hogy nem méltányosan bánnak vele.
A fizetésről való beszélgetés nem a „kenyérre kell-e” kérdésköre. Sokkal inkább arról szól, hogy a dolgozó szeretné látni, hogy a munkája értéket képvisel, és ezt a szervezet is látja, érti, elismeri.
Tisztelet a kivételnek, mert természetesen vannak olyan helyzetek is, amikor a munkavállaló részéről a béremelés igénye nincs kellően megalapozva. Amikor nem támasztja alá teljesítmény, felelősségbővülés vagy piaci változás, csupán egy vágy vagy benyomás áll mögötte.
Bármi is legyen a háttérben, azt javaslom ilyen esetekben a vezetőknek, hogy:
Hallgassák meg a dolgozó igényeit, álláspontját. Ne érzelmi alapon reagáljanak és ne hozzanak fel magánéleti szempontokat.
Inkább azon legyen a fókusz, hogy mi az üzenet a kérelem mögött és ezt megértve próbáljanak egy mindenki számára megnyugtató megoldást eszközölni: ami lehetséges, hogy végső soron nem is pénzbeli juttatás lesz.
A vezetői felelősség ilyenkor nem a „nem” kimondásában van, hanem abban, hogy a válasz szakmai, tiszteletteljes és emberi legyen.
Mert véleményem szerint a motiváció ott kezdődik, ahol a munkavállaló azt érzi: “Számítok.”
Ha elakadtál vagy szükséged van HR szakértői támogatásra, keress bizalommal!
